Múlt

2011.nagyon tavasz: Szende, Kinga, Imeldus.
2011.tavasz: Szende, Kinga, Imeldus,Kata,Zsombi,Timi,Mónika,Magor,Kincső, Alpár,Egon,Hunor,Timike,Eszter,Huni,Andi,Szabi
2011.késő tavasz: Szende, Kinga, Imeldus,Kata,Zsombi,Timi,Mónika,Magor,Kincső, Alpár,Egon,Hunor,Timike,Eszter,Huni,Andi,Szabi +Linda
Sok közös vita, veszekedés, egyetértés, nem egyetértés, gondolkodás, viccelődés, fagyizás, sütkörészés, fényképezkedés és gyűlés után végre kialakult.
2011.május 13,péntek: reggeli ébresztések,kávé-tea,reggeli, pakolás és indulás a mimmy-zupp-hoz,találkoztunk, mindenki izgatottan várta az e napi eseményeket, egy végső  gyors csapat megbeszélés, zászlót a biciklire,zászlót,füttyöket a kezekbe, hangot maximumra, elindultunk.
Három nap tömény adrenalin!Felvonultunk, okoskodtunk,sportoltunk, kampányoltunk, süttünk, főztünk, nevettünk, sírtunk, együtt, mindenki mindenkiért.
És aztán vége.Mindenki folytatta tovább mindennapjait.DE titkon, legbelül még benne volt az izgalom, a pörgés, az az adrenalin bomba, ami remélhetőleg jövő idáig elég lesz.És legbelül mindenki alig várta a következőt, szinte vége sincs és mégis mindenki ezt suttogta magában: Még,még, még, ennyi nem elég!

2011-es pólónk:

Ismeretlenekként indultunk, szinte semmit nem tudtunk egymásról, hogy ki miben jó, mit szeretne, mi a szerepe a csapatban.Igaz, a csapatgyűlések segítettek egymás megismerésében, de aztán eljött május 13., és igazán csak ott derült ki, hogy kik vagyunk, hol állunk, mennyire tudunk összetartani, és mennyire vagyunk egy CSAPAT. Voltak holtpontok -lesznek idén is- amikor mindenki úgy érezte, hogy kész már nem bírja. Voltak pesszimista, és túlontúl optimista megjegyzések, de ekkor jött a negatív, avagy pozitív motiváció, ami mindig helyrehozta a csapatot.És igen csoportként indultunk, de csapatként fejeztünk be a 2011-es Háromszéki Diáknapokat.